Hil bágyadtan sétált fel-alá a klubhelységben, mivel a mai napon az órák később kezdődtek. Rajta kívül mindenki a folyosókon marhult. A tegnapi randevú kellemes nyomokat hagyott benne, és mint minden olyan lány, aki két napja jár együtt a szerelmével, most is Luciusszal akart lenni. Lezuttyant táskája mellé, és ajkait csücsörítve bámulta, ahogy a fahasábok hamuvá égtek a tűzben. Váratlanul megcsörrent az órák kezdetét jelző csengő. Hil felállt, megigazította magán a talárját, és elindult az átváltoztatástan-terem felé. Mikor megérkezett a mardekáros lányok összehúzták a szemüket, és elfordultak. Hil leült Lily mellé a földre, és elmosolyodott.
- Na?- kérdezte vigyorogva a vörös lány.
- Boldog vagyok...- suttogta Hily. A háttérben Pethra Parkinson gúnyos felmordulását lehetett hallani.
- Értsem úgy... ?
- Rossz az aki rosszra gondol! Nem testileg, lelkileg vagyok boldog!- mondta a barna lány egy kicsit dorgáló stílusban.
- Ó, nézd csak ki jön...- intett Lily fejével a folyosó elejére, ahol megjelent egy magas, szőke, méltóságos és roppant helyes fiú. Hil felpattant, és elé rohant. Lucius elkapta a lány derekát, és magához húzta. Hil szorosan megölelte szerelmét, és beszívta finom pézsmaillatát.
- Szia szívem...- suttogta Lucius.- Van még 20 percünk...
- Akkor sétáljunk egyet...- mondta a lány, és a fiúba karolva elindult. -Lily mosolyogva nézett a távolodó, ölelkező pár után, majd beletemetkezett a házidolgozatába.-
Lucius hátranézett, és mikor látta, hogy a csoport már nem láthatja őket, lehajolt a lányhoz, és száját a szájára tapasztotta. Hil egy kis időre átvette az irányítást, s nyelvét bedugta a fiú szájába. Lucius átfonta karjaival a derekát, és belement a kis játékba. Hil kezét becsúsztatta a fiú öve alá. Lucius szintén úgy tett.
- Maguk mit csinálnak ott?!- harsant McGalagony hangja.- Azonnal jöjjenek órára!- Hil és Lucius ijedten rebbentek szét, s retekvörös arccal sétáltak be a terembe. Leültek egymás mellé, és megpróbáltak az órára figyelni. Pethra Parkinson megeresztett egy gúnyos vigyort. Hil szokása szerint letépett egy darab pergament, és ráírta:
- " Tetszett?"
- " Oh, miért ne tetszett volna?"
- " Még nem fejeztem be...:)"
- " Nem hittem volna rólad, hogy ilyen vadmacska vagy..."
- " Most már ezt is tudod..."
- " Szeretlek."- Lucius arcán átsuhant egy mosoly.
- " Én is, nagyon szeretlek... Jujj, jön McGalagony!"- Hil gyorsan elrejtette a pergamendarabot.
- Kisasszony... Ha így folytatja, a griffendélnek egy pontja sem marad... Mínusz 5 pont a griffendéltől és a mardekártól..- sziszegte a tanárnő. Lucius megvonta a válltá, és sebesen körmölni kezdte az animágusi szabályokat. Észrevette, hogy a pad rázkódik.
- Mi van?- kérdezte suttogva a vöröslő fejű lánytól, aki rázkódott az elfojtott nevetéstől. Hil csak megrázta a fejét, és tovább írt. Óra után Lucius megint feltette a kérdést.
- Min nevettél a szabályok között?
- Csak az... Hogy... Hogy én... Bejegyzetlen animágus vagyok...- suttoógta Hil mosolyogva.
- Huh... És legalább macskafélévé... ?
- Fehértigrissé...
- Drágám, este 10-kor egy kis korrepetáció?- kérdezte élénken mosolyogva a fiú.
- Rendben...- Hil lábujjhegyre állt, és megcsókolta kedvesét.- Szép napot...- azzal elindult a griffendéles diáksereg seregjatójaként a legendás lények gondozása óra helyszíne felé.
*