Wick bár nem volt oda különösen a kviddicsért, csapattagnak számított, méghozzá terelőként tisztelte meg az ellenfelet néhány gurkóval. A győzelem viszont nagyon fontos volt neki. Ha már valamit csinált, annak tökéletesnek kellett lennie. Nem hiába volt annyira maximalista, hogy néha társai idegein táncolt.
Délután volt. A sárga napsugarak arany csillogást vetettek az őszi virágok gyenge szirmaira. Még egy utolsó fény, még egy utolsó ragyogás. Wick érezte, hogy a tél már túl közel jár, hogy e nap ne legyen olyan szép, mint amilyen.
A kviddicspálya felé sétált, karján a pehelykönnyű ezüstnyillal. Hirtelen lépéseket hallott, majd mellé ért valaki.
- Csak sok sikert jöttem kivánni! - csevegett Lily.
- Oh, köszi! - mosolygott Wick - De ugye a Griffendélnek szurkolsz?
- Persze-persze, csak azt szeretném kérni, hogy találd már el néhány gurkóval Pottert meg Blacket, hátha viss.zarázódik az agyuk a helyére... - összenevettek.
- Rendben van! - érkeztek meg - Akkor köszi, és szia! - köszönt el Wick, s besétált az öltözőbe. Magáraöltötte zöld kviddicstalárját, s várta a továbbiakat.
Nem sokára a csapatkapitány, Lucius Malfoy is megérkezett. Nem mondott semmit, csak hogy mindenki érzéssel játsszon, a többi nem számít, és hogy le kell győzniük a Griffendélt.
Fél óra múlva már 14 játékos álldogállt repülésre készen a pálya közepén. A két kapitány kezet fogott, s Madam Hooh belefújt a sipjába. 14 seprű ugyanazon pillanatban kezdett emelkedni, s a csapatok szétváltak, majd elszóródtak a levegőben. Eszeveszett kűzdelem indult meg. Terelők, hajtók csatája volt ez, a két fogó: L.Malfoy és Potter a magasban körözött a fejük fölött.
Wick már erőtlenül terelte a gurkókat az ellenfél játékosai felé. A nap lassan a horizont alá hanyatlott, de a játéknak már nem nevezhető kűzdelem csak tovább folytatódott.
Wicthory hirtelen meglátott egy csillogó valamit a földhöz közel. Érezte, hogy veszteni fognak. James Potter alatta lebegett bámészkodó tekintettel. A lány gondolt egyet, és lebukott, de mire odaért volna, az arany labdácska elveszett.
\"Ki is zárhattak volna!\" - zengett agyában a gondolat és megfogadta, hogy soha többet nem próbál meg jótékonykodni a fogónak. Felrepült a magasba, s körzött egyet, majd erőteljesen zuhanni kezdett, hogy egy Griffendéles dobást elhárítson. Úgy sikerült, ahogy sejtette. A kvaff leesett, de még időben nyúlt utána egy mardekáros hajtó, s támadást indított a Griffendél póznái felé. Közben a meccs kommentálásába néhány szó belekerült: \"Bravúros zuhanás Krysstől, s megment egy pontot a házának...\" - a lány elmosolyodott
- Ha még százötvenet menthetnék... - sóhalytott, s ismét meglátta a cikeszt hasonló helyzetben mint előbb, csak most sokkal magasabban volt, a labdácska pedig közvetlenül Potter alatt volt.
- Maaaalfoooooy! - sikított bele a levegőbe, ott! - a szőke fiú felé repült, James pedig értetlenül nézett fel rá. Wick hirtelen ötlettől vezérelve ismét zuhanásba kezdett, s egy jólidőzített rántással átrepült James alatt. A következő pillanatban már érezte markában a verdeső kis aranylabdát. A tömeg felmordult, s olyan kiáltások vísszhangoztak, mint: \"Csalás!\" \"Szabájtalanság!\" \"Kizárni!\" - és Wick érezte, hogy ezzel a húzással hatalmas rajongótábort csábít magamellé, de mégtöbben fogják őt ezért utálni. Bukfencezett egyet a levegőben, megpördült majd Lucius mellé ért, s átnyujtotta neki a labdát.
- Te ma.rha... - sziszegte, de egy mosoly is kirajzolódott arcán.
- Nem-neeem.. Te vagy a barom... - Lucius megölelte a hős lányt - Jajj, csajszi...
- Mit szól majd ehez Knowles? - kérdezte Wick nevetve, s rákacsintott Luciusra.
- Knowles? - játszotta az értetlent.
- Olyan féltékeny lesz, mint a... Nem is tudom... - a lány még mindig vigyorgott - Ne tagadd le, hogy örülsz!
- Hát igazából örülök, de nem tudom mit érez! - közben az ölelésből ki nem bontakozva lefelé ereszkedtek.
- Jajj, imád téged... Te ma.rha:D

*