Hilary belépett a szükség szobájába. Legnagyobb meglepetésére ott csak egy ülőgarnitúra foglalt helyet: Egy széles kanapé puha párnákkal, s két kényelmes fotel. A falak mentén körbe-körbe gyertyák lebegtek, jótékony félhomályba vonva a titokzatos helyiséget. Hil leült az egyik fotelbe, és várt. Pontosan 10 órakor nyílt az ajtó, s belépett rajta valaki.
- Hello Wicthory! - köszönt Hil hátat fordítva az ajtónak. Legnagyobb meglepetésére viszont megszólalt egy mély hang:
- Majdnem! - a lány hátrakapta tekintetét, s amit látott, attól egy pillanatra elállt a lélegzete. Lucius Malfoy állt ott Roxfortos talárban. Bal kezében egy szál vörös rózsát szorongatott, másikban valami kivehetetlen tárgyat. Megszokott hűvös stílusát viszont nem veszítette el, teljesen zavartalanul nézett a tüzesen égő zöldeskék szemekbe.
- De hát Wicthory... - csuklott el Hily hangja. Malfoy csak hidegen válaszolt:
- Igen, Wicthory Kryss küldte neked ezt a rózsát és egy kis ajándékot... Ez van... - majd mosolyogva közelebb lépett. Ez a mosoly valahogy őszintébb volt mindennél. Hilary elbizonytalanodva állt fel. Arcára tökéletesen kirajzolódott minden érzelme - Na, nem kell?
- De hát...
- Jól van, bevallom az igazságot... - sóhajtott Lucius színpadiasan - A virágot őszinte csodálatom, az ajándékot közeledési szándékom jeléül hoztam... - a szoba elcsendesült, de halk zene kezdett el szólni. Egy asztal és egy váza jelent meg, ahova Malfoy letehette amit hozott, majd várakozón nézett Hilaryre. Mivel nem történt semmi, közelebb lépett. Felemelte a lány egyik kezét, s ujjaik összekapcsolódtak.
- Örülök, hogy eljöttél... - folytatta halkan Lucius. Hangja hipnotizálta az előtte álló lányt, aki már szinte remegett az izgatott vágytól. Körülöttük a vágy láthatatlan szikrái táncoltak. Lucius elengedte Hil kezét, s mindkét karját a lány derekára fonta. Arcuk egyre közeledett. Tekintetük egymásbakapcsolódott egy örökkévalóságig, majd a fiú lassan fejét oldalrabillentette, de még mindig Hil szemeibe nézett. A lány már nem tudta elviselni ezt a helyzetet. Becsukta a szemét, s azt hitte, mindennek vége, de a vágy szikrái őrült lángra lobbantak, mikor ajkain érezte a fiú ajkait. Nyelvük lassú, érzéki, majd vágyakozó, szenvedélyes táncot járt, ebben a csókban érzéseik egybeolvadtak, s a körülöttük tomboló szerelem-tűz elárasztotta minden sejtüket.
Sokáig álltak így. Ajkaik egy percre sem váltak el. Hil egyik kezét a fiú vállára tette, másikkal beletúrt annak selymes hajába. Lucius szerelme hátát, haját és nyakát símogatta. A zene kellemesen egészítette ki boldogságukat.
Néhány órával ezután, Hilary Knowles kezében egy gyönyörű vörös rózsával, nyakában egy szív alakú fehérarany nyaklánccal a Griffendél klubhelyisége felé sétált. Alig győzte elhinni, amit a szív-medálon újra és újra elolvasott: Hilary Knowles & Lucius Malfoy...