Réka másnap reggel egy vállán kivágott pólóban indult el Áron társaságában a Radnóti gimnázium felé. A fiú közben több nőneműn legeltette a szemét, de Rékát ez nem zavarta. Örült, hogy öccse legalább reggel békén hagyja, és szótlanul lépkedett tovább.
- Mit mondasz majd MÁtyás testvérünknek?-kérdezte a fiú váratlanul.
- Nem tudom... Ezen gondolkodom... Szerintem nem fogok hozzá szólni...
- De mi van,. ha akar tőled valamit?
- Szerinted mit akarna tőlem?! Mégis...
- Réka ne legyél hülye! Az osztálytársaim folyton azzal szívatnak, hogy rágerjedek a nővéremre...
- Höhh??? MOI????- kérdezte Réka fuldokolva-nevetve.- Az osztálytársaid a suli szexszimbólumának tartanak?
- Igen... Pontosan ezt a nevet kaptad tőlük... Nem csodálnám, ha este a teképeddel a kezükben ma...
- TEEE PERVERZ!!!- vágta fejbe Réka játékosan a fiút.
- Hát miért??? Ez az igazság!!
Közben megérkeztek az iskola kapuja elé, ahol Rékát Heni várta.
- Szia Áron!- köszönt Heni a fiúnak, aki intett egyet, és tovább lépkedett befelé.- Na mi a baj?
- Tegnap amikor elváltunk, találkoztam a Matyi-ganggel...
- És?
- És olyan hót részeg volt, mint a vidéki cigány szilveszterkor!
- Nemár...
- DE... És akartak menni még a Bankba...
- És? Mentél velük?
- Jaj maradj már! Megfogtam a srácot, és hazakísértem...
- Miket mondott?
- Hát, hogy aludjak vele, meg minden állatság... Meg ki akarta szívni a nyakam...
- Úristen... Mit szólt Sára?
- Nem tudom, mert betuszkoltam az ajtón, és rohantam el...
- O-ó...- fordult hátra Heni. Réka követte a tekintetét, és meglátta a fiút, és a hugát.
- Na menjünk...- szólt idegesen, és goyrs léptekkel elindult az épület felé.
- Várj meg!- hallotta a fiú hangját, de nem nézett hátra. Csak rohant egyenesen az énekterem felé, és csak akkor nyugodott meg, mikor bejött az énektanbár, és elkezdték énekelni valamelyik népdalt.

*

Mikor véget értek az órák, Réka félve indult el a "pompás'' sulikosztért, és tudta, hogy Matyiék megint oda fognak ülni az asztalukhoz, és tudta, hogy gáz lesz... Beállt a sorba, és remegő kézzel előszedte az ebédjegyeit. Letépte a nagy "SZ" betűset, és odaadta a konyhásnak, mikor megkapta a tejbegrizt és az ivólevet. Leült a szokásos asztalához, és várta Henit meg a többieket. Sára is leült mellé, de egy szót sem szólt. Réka elnézett a közeledő alakok felé, majd behunyta a szemét, és m,agában számolt.
"- Midnjárt ideér... Leül mellém, és megfogja a karom... Mélyen a szemembe néz, és azt suttogja: Beszélnünk kell..."- Réka szemei előtt moziként pergett le a képsor, és be is teljesült. A fekete fiú megfogta a lány karját, mélyen a szemébe nézett, és azokkal az izgató ajkaival lágyan ezt suttogta:
- Beszélnünk kell...
- Nem tudom, Matyi, azt hiszem, ezen nincs mit beszélni...- mondta Réka, és megpróbált a tejbegrízére koncentrálni. Matyi erős kezei azonban gyengéden visszahúzták őt, és a fiú folytatta.
- Kérlek... Nagyon fontos lenne...
- Jó. De 10 percnél tovább nem szánok rád időt.- Réka megette a maradék tejbegrízt, majd felállt, vállára vette a táskáját, intett Sárának, Heninek és a többi lánynak, majd a fiú előtt kisétált az ebédlőből.
- Most meg hová megy?- kérdezte Lili.
- Jaj, csucsukám, szerinted?- mosolygott Heni, majd összekacsintott Sárával, és folytatta az evést. Eközben kint, egy sötét sarokban egy pár beszélgetett.
- Kérlek, Réka ne haragudj rám... Én... Én nem is tudom...
- Mit nem lehet azon tudni, hogy berúgtál?- mondta a lány elfúló hangon.
- Ne sírj, kérlek szépen!- Matyi belenézett azokkal a gyönyörű fekete szemeivel a lány szemébe, és látszott rajta, hogy komolyan beszél.- Ez manapság mindennapi dolog, de tényleg kicsit túllőttem a célon, amikor ki akartam szívni a nyakadat, és...
- Jó ne folytasd... A részegség miatt nem haragszom annyira, de azért viszont igen, hogy olyankoat mondtál, amiket másnapra már megbántál volna.
- Honnan tudod, hogy megbántam volna?- kérdezte a fiú titokzatosan.
- Mert... Mert én nem tetszem neked! Én ronda vagyok...
- Hülyéket beszélsz...
- Nem, nincs igazad... Nekem eddig sosem jött össze semmi, úgyhogy...- Réka észbe kapott, hogy mit árult el, ezért felkapta a táskáját, és elindult az ajtó felé.- Egyébként lejárt a 10 perc, szia Matyi.
- De én...
- SZIA MATYI!- köszönt el nyomatékosan a lány, és meg sem várva a fiú válaszát, szabályszerűen kirohant az épületből.
- ... nem bántam volna meg...- suttogta a fiú maga elé, majd bement az ebédlőbe, és lezuttyant a huga mellé.
- Na?- kérdezte Heni.
- Semmi... Nem haragszik, de látszik rajta, hogy valami nyomja a szívét...- mondta Matyi szomorúan.- Azt hiszem, én megyek haza. Sziasztok...
A fiú búsan kilépdelt az épületből, és elindult hazafelé. Hirtelen sírásra lett figyelmes.
- Nem megmondtam, hogy ne sírj?- Réka majd' leesett a virágágyás széléről ijedtében, mikor Matyi megszólította.
- Ne-nem érdekes... Na szia, tényleg mennem kell...
- Hát jól van... Figyelj, ha valami baj van, gyere nyugodtan...
- Köszi...- Réka elmosolyodott, majd megölelték egymást. Matyi egy leheletfinom puszit nyomott a léány arcára, majd elindult balra. Réka pedig az arcát tapogatva, könnyes szemekkel, elindult jobbra.