Csácsumicsá!!!!

Na az a nagy helyzet, hogy ez az eslő olyan portalom, amit komolyan veszek. Igyexem, hogy jó legyen. Én egy budapesti lány vagyok, a XIII. kerületben lakom, és a Baár-Madas Református Gimibe járok. 1992. május 29.- én születtem, és ahhoz képest, hogy hány éves barátaim vannak, én igencsak pöti vagyok Nagyon sok mindent szeretek, és nagyon sok mindent nemszeretek...:) Elég érzelmes lány vagyok, és ezt szerintem lehet érezni az általam írt fanficekben is... Néha túlzásba viszem ezt, és néha /néha?:)/ írok perverz sztorikat is, de nálam a szerelem nagyon fontos dolog, még ha nekem nem is szokott összejönni:) Szeretek fotózni, történeteket írni főleg HP fanfictionokat a drága barátaimmal, és még hasonlóak. Most elkezdtem komolyan venni a fanficírást és nem csak egy 4 mondatos párbeszédet írok, ha felmegyek a topicunkba. Ha érdekel, olvasd el a fanficjeinket! MI a Roxfortban, MI a Dumstrangabn, MI a Beauxbatonsban, Roxmorts, Cradle of Eternity /Dreamworld/, Wonderworld a www.im-net.hu/forum- oldalon a topicoknál. BOYS & GIRLS FELTÁMADT, HÁLA IRISNEK!!! :D Nem tom, ki hogy van vele, de én speciel a FALAT KAPAROM JOJO-TÓL!!! :(( Inkább az alternatív, rock, ska , hip-hop /NEM A RAP!!/zenéket szeretem, de imádom az Xtina-popot, és azokat a popénekeseket, akik értik a dolgukat /NEM Britney & tsi...:)/ Utálom a techno-t, a rapet és persze a nyálas-nyazsgem-popot...FUJFUJ!!! ROCK&ALTERN&SKA FOREVER!!!!! LE A RÓZSASZÍNNEL, BRITNEYVEL ÉS AZ ÁLLATKÍNZÓKKAL!!!ÉLJEN AVRIL, A FEKETE ÉS A BORDÓ ÉS ÉLJENEK A WWF-ESEK!!! Állatvédő önmagam már kezd teljesen elfajulni, és én tényleg mindent megteszek az állatokért, mert mindig megpróbálok vega életmódot folytatni, de amikor már 20 perce meredten bámulok egy gőzölgő hamburgert, és semmit nem eszem, akkor bűntudattal harapok bele a szendvicsbe, annak tudatában, hogy amit eszek, annak valaha volt arca, és ezért az egy hamburgerért a McDonald's kb. 20 négyzetkm esőerdőt pusztított el. Mióta megtudtam, hogy a Meki pusztítja a legtöbb esőerdőt, nem térek be olyan gyakran, de hát egyszerűen imádom a mekikaját!!! Nem tehetek róla!!  Vagy igen? Na jó, ezt ne feszegessük. 

Ezt én írtam, magamról, Iris kedvéért:

" Én egy érdekes lány vagyok. Talán túl érdekes. Néha depressziós, magába fordult, érfeltépős deathmetalos csaj, néha boldog, békeharcos, nyílt, nevetős kislány. Lehet, hogy skizo vagyok, nem tudom, az a lényeg, hogy a hangulatom percről percre képes változni. Néha apró-cseprő dolgokon is képes vagyok megsértődni, és ilyenkor egész nap ki sem jövök a szobámból. Nem szólok senkihez, csak zenét hallgatok, írok, írok és írok. Ha nagyon elvadulok, még a körzőm hegyével is képes vagyok szurkálni magamat. Viszont, ilyenkor általában undorodom is magamtól. Örülnöm kell, hogy van két lábam, tudok járni, és nem élek az utcán! Megvan mindenem, kapok rendes ételt, sőt, még számítógépezni is tudok. SZÁMÍTÓGÉPEZNI! Felháborít, hogy milyen önző tudok lenni.

Ha az utcákat járom, mindig összeszorul a torkom. Ugyanis nincs olyan, hogy egy hajéktalant ne látnék. Megesik rajtuk a szívem. Mint minden normális embernek. Amikor odamentem az egyik lányhoz, és beszélgettem vele, rendkívül rosszul esett, hogy a hermelinbundás nyanyák orrfelhúzva-szemöldökráncolva néztek rám. MIÉRT? ATTÓL MERT AZ UTCÁN VAN, Ő IS EMBER!

Volt egy korszakom, amikor rendkívül szomorúak voltak a napjaim. Már nem is tudom, miért. Kicsi voltam. Akkor még nem beszélgettem hajléktalanokkal, nem voltam fanatikus állatvédő.

És… Az egyik legboldogabb nap volt az életemben, amikor karácsonykor az egyik csomagban a Harry Potter és a Bölcsek Köve rejtőzött. Akkor még nem szerettem olvasni. Anyám unszolására kezdtem bele. Emlékszem, hogy anyám egyszer ügyelt, mikor mi lementünk apámmal a vidéki nagyszüleimhez. Visszatérvén, ezzel fogadott:
- „ Na, mennyit olvastál a könyvből? ”

- „ Öt oldalt! ”- vágtam vissza, nagy büszkén. Öt oldalt elolvastam, hinnye! Igazából annyit se olvastam el… Egy esős napon, mikor kiment az áram, és nem volt se tv, s számítógép, durcásan vetettem be magam a gyertyákkal megvilágított gyerekszobába. Az asztalomon ott feküdt a könyv.

- „ Ez is temiattad van… ”- morogtam. Majd’ széttéptem dühömben. De… Valahogy… Mégis, valami arra késztetett, nyissam már ki ugyan a tetejét, és kezdjek olvasni! El is kezdtem. A hónapok gyorsabban pörögtek, a napok perchosszúságúak lettek. Azon kaptam magam, hogy az utolsó oldalt olvasom, hason fekve, a nappaliban. Diadalittasan felnevettem, amikor az utolsó betűt is kimondtam magamban. Aztán, jött a Titkok Kamrája. Utána az Azkabani Fogoly, melybe még ma is szerelmes vagyok. Mind Sirius megjelenése miatt, mind amiatt, hogy nem harcol benne Voldemorttal ^^. A negyedik akkor még nem volt meg. Anyámat már két hónapja unszoltam, hogy vegye meg. Minden nap, ahogy suli után betettem a lábam otthon, ez volt az első kérdésem:

- „ Megvetted? ”

Nagyon-nagyon sokáig „Nem, kislányom, nem volt időm elmenni!” volt a válasz. Aztán… Egy különösen vidám, pénteki napon a játszótérről battyogtam hazafelé. Magamban már gondoltam, hogy nem vár engem otthon semmilyen Tűz Serlege…

- „ Megvetted? ”- kérdeztem, de anyám nem válaszolt. Csak intett a fejével a szoba felé, én meg rontottam be, mint a puskából kilőtt nyúl. A dohányzóasztalon egy zacskó hevert. Mohón rávetettem magam, s az ölembe pottyant két könyv: Mondák könyve és HARRY POTTER ÉS A TŰZ SERLEGE!

A Mondák könyvét rögtön félredobtam, és futottam be a szobámba frissen szerzett zsákmányommal. Felcsaptam a tetejét, és olvasni kezdtem.

Mániás lettem. Nem tudtam elképzelni a világot Harry Potter nélkül. Jártam /és most is járok/ Harry Potter klubba, mindig Harry Potteres képeket nyomtattam ki a netről, Harry Potteres matricákat gyűjtöttem…

És, már 6.-os voltam. Idegesen vártam, mikor jelenik már meg az ötödik könyv. Akkortájt fedeztem fel az im-net fórumát, ott is csak a Harry Potter topicokban voltam. Kiolvastam a Főnix Rendjét, és elvakultan szerelmes lettem a történetbe. Aztán, már nem is tudom, talán Lea ajánlott nekem egy fanfiction-topicot, melynek címe Roxmorts volt. Beszálltam, és írni kezdtem. Sokan voltunk, nagyon tetszett minden. És, jött a többi ajánlat, mely szerint:

„ MI a Roxfortban , Főszerepben a Tekergők és MI! , MI a Beauxbatonsban , MI a Dumstrangban… ” Ma 12 fanfictionban vagyok benne. Ennek nagy része Harry Potteres, és ebből 2 mindennapi élet-fiction.

Élvezetes ilyen szinten az írás. Jó beleírni magad ebbe a csodálatos világba. Végre van miért élnem, és valami le is köt. Sokat írunk. Lilysszel az Eventually-ban a minimum a 2 oldal / rész. Néha írunk rövid, semleges dolgokat is mindenhová, de azért az ilyen is kell ; RITKÁN. 4 fanfictiont nagyon komolyan veszünk, javítunk, gyűjtünk, és honlapot szerkesztünk. Az egyik ez, a Dream of Everland, más néven MI a Roxfortban. A másik az Eventually it’s our life, a többi kettő pedig MI a Dumstrangban és MI a Beauxbatonsban.

Megtaláltam azt, ami a legjobban leköt. Azt hiszem, ez mind-mind a Harry Potternek köszönhető. Ez nem mánia. Ez szenvedély. Egyszerűen nem tudok leállni vele, ha nem csépelhetem a billentyűzetet, akkor rossz a kedvem. Akkor is, ha nem engednek ide a géphez. Szóval, köszönöm, Harry Potter. Sokat tettél értem, és sokat jelentesz nekem.

PEACE UP YOUR LIFE, BABY!

                                                                       Fuxy Cleopatra "

Mondok valamit. Nagyon szeretem Irish Irist és Lilyst, őket kiemelem a többiek közül is, mert sokat tettek értem, és köszi csajok. Loving you forever. "Edevis amen ahze erkyt docr amen"