Rikku de la Flava és a boldogtalanság I.-II.-III.
Fuxy Cleopatra 2004.11.20. 22:22
Tekergők: Rikku de la Flava és a boldogtalanság I.-II.-III.
Rikku a 100 méter magas teraszon ült, lábait kifelé lógatva a peremről. Nem félt. A haláltól semmiképpen nem. Nagyon sajnálta Heavent az álma miatt, és észrevette azt is, hogy a mardekár szépsége sokat vesztett önbizalmából, mióta az a hang először megszólalt a fejében. De tudta, hogy Heaven erős lány, és nem adja fel. Drukkolt neki. - "Ha én ilyen kis nyomorék vagyok, akkor legalább valakinek tudjak segíteni..."- mondta magában a lány.- "Csak néha az az érzésem, hogy minek segítsek én mindenkinek, ha nekem nem segít senki?"- Rikku láthatólag nagyon jól elbeszélgetett önmagával.- "Már néha elegem van az emberekből... Yuna mostanában egyfolytában Perselusszal lóg... Az egyetlen barátom, a hugom nem figyel rám! Najó, azért nem ő az egyetlen, ott van Heaven is. DE neki vannak fontosabb dolgai is, minthogy engem pátyolgasson..."- Rikku két keze között gyűrte a pulóverét, tekintete a semmibe meredt, szeme rángatódzott s ajkai hangtalan szavakat formáltak. Lábával egyre erősebben rugdosta az erkély porladó márványát, és nézte, ahogy a lezúduló por peregve száll alá a mélybe. A Nap előtt egy gyöngybagoly repült el, csőrében egy levéllel. - Bár csak én is ilyen szabad lehetnék...- sóhajtotta a lány,s nekidőlt a falnak.- But I was forgotten, I won't be forgotten... NEVER AGAIN!- énekelte Rikku azt a mugliszámot, amit a nyár folyamán hallott napozás közben [off:a szám Avril:Forgotten].- Jaj istenem, miért vagyok én ilyen otthontalan senkiházi?- Rikku egyre jobban elszonytolodott, és hosszú, hegyes, szép körmeivel a karját kapirgálta.- Istenem, ha elszökhetnék innen, vagy ha megtalálnám Aminát Odaát....- Rikku letörölte a könnyeit, majd felállt a peremre. Kitárta a karjait, behunyta a szemét, és érezte, ahogy a Napféy elönti a testét és a lelkét. Arcán egy mosoly suhant át, mjad mikor már vakította a nap, elkezdett leereszkedni a párkányra. Hirtelen... Rikku lába megcsúszott, s a szép szőke lány torkát riadt sikoly hagyta el. Hirtelen arra eszmélt, hogy két kézzel kapaszkodik az erkély aljába, és a mély felett lóg. - Ezt jól elintézted, Rikku de la Flava..- morogta sírva önmagának, majd kihasználva karcsú alkatát, megpróbálta magát felhúzni- sikertelenül. Hirtelen eszébe jutott a telepácia. - "James itt lógok az erkély szélén, és mindjárt leesek!"- üzente kétségbe esve a fiúnak. - "Úristen, mit csináltál?" - "Nem érdekes, gyere és hozz magaddal még egy fiút!"- üzenet Rikku, s érezte, ahogy arcát elárasztják a forró könnyek. HIrtelen futó léptek zaját hallotta meg, majd azt, ahogy a márvány darbokra törik kezei között. - James!- kapott rémülten a lány az erkély felé, de sajnos nem sikerült elkpania. Arra eszmélt hogy kinyújtott karokkal zuhan a mélység felé, s James rémült arcába néz.- JAMES!! - Rikku ne!- üvöltötte a fiú teli torokból, s Rikku jól láthatta a szemében megcsillanó könnyeket, de semmit nem tehetett... Csak zuhant egyenesen a talaj -vagy a Végzet?- felé, végét sem sejtve az utazásnak...
*
James magába roskadva ült le a griffendél klubhelységében, s arcát tenyerébe temette. - Ezt nem hiszem el...- hangján hallani lehetett valami szokatlanságot. James Potter sírt. Szívből.- Miért minden rossz vele történik meg? Marina, aztán az a pólós helyzet, Lucius, most meg ez...- Sirius barátja mellett ült és megpaskolta a vállát. - Öreg... Hidd el nagyon sajnálom... De szerintem érte már semmit nem tehetsz... - Kösz a biztatást...- rázta meg a fejét a fiú, és megtörölte a szemeit. Később berontott a klubhelységbe Yuna, és Sirius magától ölelte meg a zokogó lányt. - Nyugodj meg Yuna... Ha megtalálják, lehet, hogy lehet még érte tenni valamit... - Mit? Hogy eltemessük?- nézett Yuna a fiú bogárszemébe, és tovább zokogott. - Én kimegyek, és megkeresem... - James kijárási tilalom van...- mondta Sirius. - De miért? - Ma egy éve volt a halálfalópusztítás... Hát ezért...- mondta Yuna nagy komolyan. - SZ.arok bele a halálfalómészárlásba, ha Rikku kint fekszik holtan!- csattant fel a fiú. - Jó, de vidd a köpenyt.- SSirius egy ezüstös valamit nyújtott át a fiúnak, aki magára terítette, és kirohant a klubhelységből. - Nyugi minden rendben lesz...- mondta Sirius Yunának mikor már a kandalló előtt ültek, és Yuna feje Sirius vállán pihent. - Ó, mióta?- szólt be nekik egy kisebb gyerek, mire Sirius felé dobott egy papírgaléacsint. - Nem járunk tökfej... Eközben James kirohant a parkba, és a Hollóhát klubhelység erkélye alá rohant. Meg is látta a lányt: a kis teremtés a hátán feküdt, ruhája cafatokban lógott rajta, keze kék- zöld volt és ernyedten lógott mellette, feje félrebicsaklott. James térdelve érkezett eléje, és óvatosan megofgta a lány kezét. - Rikku hallasz engem? Rikku James vagyok! Drgám, kérlek ne hagyj el, Rik... Kérlek szépen... Ne ha...- James szeme elkerekedett; a lány mellkasa mozgott!- Hát élsz? Ó istenem, Rikku, ébredj fel!- a lány nem reagált, ígyhát James karjába fogta ernyedt testét, a köpenyt talárja alá rejtve indult el a gyengélkedő felé- a folyosón mindenki megbámulta, de őt ez cseppet sem érdekelte. Mikor beért a gyengélkedőre, McGalagony, Dumbledore, és Dippet professzor már bent várta. - Teréz Anyára!- lépett közelebb a szigorú arcú házvezetőnő a fura pároshoz.- Potter tegye le...- mutaott egy puha ágyra McGalagony. James úgy is tett, és megáll t a lány mellett. Dippet igazgató úr közelebb lépett az ernyedt testő lányhoz, és az arcára nézett. - Merlin szent szakálla! Ez a lány még él!- csapta össze a tenyerét Madam Pomfrey. - Ahogy mondja, Poppy...- csóválta meg Dumbledore a fejét.- Egyszerűen hihetetlen, hogy hogyan élte túl... James? - Tudja tanár úr, Rikku telepatikusan üzent nekem, amikor még az erkélyen lógott. Én meg elindultam Siriusszal, hogy segítsek neki, de mire odaértem, már lezuhant, és csak a rémületet láttam az arcán. Aztán meg... A kijárási tilalom ellenére kimentem érte, hogy behozzam, és... Ennyi...- James valami roppant érdekeset talált a bal cipője orrán, s egyre csak azt nézte. - Ugye azt tudod fiam, hogy ennek a lánynak nem sok esélye van a felépülésre?- nézett Dippet professzor szomorúan Jamesre. - Tudom...- suttogta alig hallhatóan james, és magában azon tűnődött, vajon miért kínozza Dippet ilyen kérdésekkel? - Ugye te szereted ezt a lányt?- folytatta az igazgató. - Igen...- suttogta James szinte némán és retekvörösen. - Megértelek...- az igazgató a fiú vállára tette a kezét.- Megértelek, hogy ennyire aggódsz, James. Mindenesetre arra kérlek, most hagyj itt minket... - Rendben van...- James szipogott egyet, majd futva a lány felé hajolt, és adott neki egy csókot. Még egyszer hátranézett majd kifutott a teremből. McGalagony letörölte a könnyeit... James csak rohant egyenesen a klubhelység felé, ahol már Sirius és Yuna párosa köré odagyűlt még egy pár ember: Julie, Lily, Gilly, Remus, Peter, Cary, és még vagy tízen. Mikor meglátták Jamest, hagyták Yunát megszólalni. - Na? Mi van?- a lány arca félelmetesen festett, mivelfekete szemkontúrja teljesen elmaszatolódott, és az ajkai is remegtek. James közelebb lépett a lányhoz, megölelte és ennyit suttogott a fülébe: - Még él... Yuna szorosan összeszorította a szemét és ajkait,és nagyon erősen ölelte magához a fiút, aki mostmár felemlte a hangját: - Még él, de nem biztos hogy felépül...- azzal leült Sirius mellé, és hagyta, hogy a könnyek végigfollyanak az arcán.
*
Rikku szinte élettelenül feküdt a gyengélkedőn. Három hete először ébredt fel mélységes kómájából, és érezte, hogy zuhant egy KICSIT. Karját nem tudta megmozdítni, szemét alig tudta kinyitni. - Rikku... Rikku, Yuna vagyok!! - Höhh? Nem kérek csokibékát Madam Pomfrey...- a háttérből elnéző nevetés hallatszott, majd hirtelen egy alak sötétítette be Rikku látóterét. - Jaj de örülök, hogy látlak...- James gyöngéden lehajolt a lányhoz, és egy csókot nyomott a szájára. Rikku gyenge karja emelkedni kezdett, hogy átölelje a fiút, de a mozdulat felénél visszaesett.- Ne erőltesd meg magad... - Ki akarok menni... - Szó sem lehet róla!- rázta a fejét Cary.- Nagyon gyenge vagy... - De... - Semmi de...- Rikku Heaven hangját hallotta, s ettől megnyugodott. - Értettem...- mosolygott Rikku.- Valaki dobjon ide valami kaját, ami nem csokibéka... - Tessék hoztunk neked csirkemelles kenyeret!- nyújtotta át Sirius a zsömlét a lánynak, aki egy harapásra lenyelte a felét. Rikku ránézett a karjára. - Azért nem olyan gáz ez... Hány bordám tört el? - 8...- mondta Yuna aggódva.- De azok nagy része már rendbe jött... - És meséljetek, mi van a suliban... - Marina kapott egy T-t svk-ból... - SVK-BÓL?! - Ahogy mondom...- vigyorgott Sirius. Rikku megeresztett egy néma teleszáj-mosolyt. - A legszebb öröm a káröröm.... - Hé-hé-hé!! Nyomás kifelé!- lehetett hallani Madam Pomfrey hangját. - Kérem, hadd maradjanak egy kicsit...- kérlelte Rikku a javasasszonyt. - Nem! Már egy órája bent vannak! Na sipirc! Rikku, neked amúgy is pihenned kell. - Hát jó... Ebéd után jövök...- James lehajolt a lányhoz, s Rikku ezt súgta a fülébe: - Lehetőleg egyedül... - Rendben...- James elmosolyodott majd egy érzelmes csókot nyomott a lány szájára. Rikku boldogan dőlt hátra az ágyon, és elővette az egyik ősrégi Szombati Boszorkányt
*
|