- Levél,kisasszony!- nyújtott Heaven felé egy elefántcsontszínű borítékot Martha.
A hatalmas, klasszicista házban csak 2 ember volt. Külső szemlélőnek talán furcsa pár: 50 éves, ráncos cseléd, és egy 17 éves fiatal lány. Az ifjú az úr, az idős a szolga.
Heaven Leigh Van Vooren, a vörös szépség, árva, a tűz szolgája és világok kalandora, tulajdonában a Boszorkánykarddal. Ahogy finom ujjai a borítékhoz értek, a karkötő felizzott. A dajka szemében féltés csillant, ám a lány szeme választ vágott rá, elhalgattatta a feltörni készülő szavakat. A levelet a kandallóba hajította, és a falon függő fekete tükörhöz lépett. A csiszolt fém visszatükrözte gazdája szép vonásait, fáradt szemeit.
- Muszáj mennem.- küldte el az asszonyt, maga pedig a szobájába ment. Bőröndöt vett elő,és beledobálta a legszükségesebbeket. Kés, pisztoly, smink, ruhák és egyebeket.
- Készítettem egy forró fürdőt, kisaszony.- kopogott be Martha.
A lány a kádba lépett, feltűzte a hosszú rubintvörös haját, majd elmerült a habokban. Szép is lett volna, de amint becsukta szemét, vért látott. Amit már kiontott és amit még ki fog. Felkapta a törölközőjét, kiugrott a vaníliás vízből, és egy üvegcsét vett elő a márványfiókból. Alaposan megnézte,majd a bőröndbe dobta.
- Most itt kell, hogy hagyjalak, várj rám,j ó?- símogatta meg lova hatalmas fejét, majd a párducát, Shegahn-t zárta be.- Te is vislekedj.
Ezüstszürke Audi gördült elő a garázsból, majd Tom, az öreg komornyik berakta úrnője bőröndjét, és besegítette a lányt is.
- A reptérre.- bámult Leigh a holdra.

*