Réka a suliban I-II.
Fuxy Cleopatra 2004.11.20. 20:55
That's the way it goes: Réka a suliban I-II.
Réka másnap reggel egy vállán kivágott pólóban indult el Áron társaságában a Radnóti gimnázium felé. A fiú közben több nőneműn legeltette a szemét, de Rékát ez nem zavarta. Örült, hogy öccse legalább reggel békén hagyja, és szótlanul lépkedett tovább. - Mit mondasz majd MÁtyás testvérünknek?-kérdezte a fiú váratlanul. - Nem tudom... Ezen gondolkodom... Szerintem nem fogok hozzá szólni... - De mi van,. ha akar tőled valamit? - Szerinted mit akarna tőlem?! Mégis... - Réka ne legyél hülye! Az osztálytársaim folyton azzal szívatnak, hogy rágerjedek a nővéremre... - Höhh??? MOI????- kérdezte Réka fuldokolva-nevetve.- Az osztálytársaid a suli szexszimbólumának tartanak? - Igen... Pontosan ezt a nevet kaptad tőlük... Nem csodálnám, ha este a teképeddel a kezükben ma... - TEEE PERVERZ!!!- vágta fejbe Réka játékosan a fiút. - Hát miért??? Ez az igazság!! Közben megérkeztek az iskola kapuja elé, ahol Rékát Heni várta. - Szia Áron!- köszönt Heni a fiúnak, aki intett egyet, és tovább lépkedett befelé.- Na mi a baj? - Tegnap amikor elváltunk, találkoztam a Matyi-ganggel... - És? - És olyan hót részeg volt, mint a vidéki cigány szilveszterkor! - Nemár... - DE... És akartak menni még a Bankba... - És? Mentél velük? - Jaj maradj már! Megfogtam a srácot, és hazakísértem... - Miket mondott? - Hát, hogy aludjak vele, meg minden állatság... Meg ki akarta szívni a nyakam... - Úristen... Mit szólt Sára? - Nem tudom, mert betuszkoltam az ajtón, és rohantam el... - O-ó...- fordult hátra Heni. Réka követte a tekintetét, és meglátta a fiút, és a hugát. - Na menjünk...- szólt idegesen, és goyrs léptekkel elindult az épület felé. - Várj meg!- hallotta a fiú hangját, de nem nézett hátra. Csak rohant egyenesen az énekterem felé, és csak akkor nyugodott meg, mikor bejött az énektanbár, és elkezdték énekelni valamelyik népdalt.
*
Mikor véget értek az órák, Réka félve indult el a "pompás'' sulikosztért, és tudta, hogy Matyiék megint oda fognak ülni az asztalukhoz, és tudta, hogy gáz lesz... Beállt a sorba, és remegő kézzel előszedte az ebédjegyeit. Letépte a nagy "SZ" betűset, és odaadta a konyhásnak, mikor megkapta a tejbegrizt és az ivólevet. Leült a szokásos asztalához, és várta Henit meg a többieket. Sára is leült mellé, de egy szót sem szólt. Réka elnézett a közeledő alakok felé, majd behunyta a szemét, és m,agában számolt. "- Midnjárt ideér... Leül mellém, és megfogja a karom... Mélyen a szemembe néz, és azt suttogja: Beszélnünk kell..."- Réka szemei előtt moziként pergett le a képsor, és be is teljesült. A fekete fiú megfogta a lány karját, mélyen a szemébe nézett, és azokkal az izgató ajkaival lágyan ezt suttogta: - Beszélnünk kell... - Nem tudom, Matyi, azt hiszem, ezen nincs mit beszélni...- mondta Réka, és megpróbált a tejbegrízére koncentrálni. Matyi erős kezei azonban gyengéden visszahúzták őt, és a fiú folytatta. - Kérlek... Nagyon fontos lenne... - Jó. De 10 percnél tovább nem szánok rád időt.- Réka megette a maradék tejbegrízt, majd felállt, vállára vette a táskáját, intett Sárának, Heninek és a többi lánynak, majd a fiú előtt kisétált az ebédlőből. - Most meg hová megy?- kérdezte Lili. - Jaj, csucsukám, szerinted?- mosolygott Heni, majd összekacsintott Sárával, és folytatta az evést. Eközben kint, egy sötét sarokban egy pár beszélgetett. - Kérlek, Réka ne haragudj rám... Én... Én nem is tudom... - Mit nem lehet azon tudni, hogy berúgtál?- mondta a lány elfúló hangon. - Ne sírj, kérlek szépen!- Matyi belenézett azokkal a gyönyörű fekete szemeivel a lány szemébe, és látszott rajta, hogy komolyan beszél.- Ez manapság mindennapi dolog, de tényleg kicsit túllőttem a célon, amikor ki akartam szívni a nyakadat, és... - Jó ne folytasd... A részegség miatt nem haragszom annyira, de azért viszont igen, hogy olyankoat mondtál, amiket másnapra már megbántál volna. - Honnan tudod, hogy megbántam volna?- kérdezte a fiú titokzatosan. - Mert... Mert én nem tetszem neked! Én ronda vagyok... - Hülyéket beszélsz... - Nem, nincs igazad... Nekem eddig sosem jött össze semmi, úgyhogy...- Réka észbe kapott, hogy mit árult el, ezért felkapta a táskáját, és elindult az ajtó felé.- Egyébként lejárt a 10 perc, szia Matyi. - De én... - SZIA MATYI!- köszönt el nyomatékosan a lány, és meg sem várva a fiú válaszát, szabályszerűen kirohant az épületből. - ... nem bántam volna meg...- suttogta a fiú maga elé, majd bement az ebédlőbe, és lezuttyant a huga mellé. - Na?- kérdezte Heni. - Semmi... Nem haragszik, de látszik rajta, hogy valami nyomja a szívét...- mondta Matyi szomorúan.- Azt hiszem, én megyek haza. Sziasztok... A fiú búsan kilépdelt az épületből, és elindult hazafelé. Hirtelen sírásra lett figyelmes. - Nem megmondtam, hogy ne sírj?- Réka majd' leesett a virágágyás széléről ijedtében, mikor Matyi megszólította. - Ne-nem érdekes... Na szia, tényleg mennem kell... - Hát jól van... Figyelj, ha valami baj van, gyere nyugodtan... - Köszi...- Réka elmosolyodott, majd megölelték egymást. Matyi egy leheletfinom puszit nyomott a léány arcára, majd elindult balra. Réka pedig az arcát tapogatva, könnyes szemekkel, elindult jobbra.
|