Kérdőjel

egy rajzfilmben élek együtt veled
látom a fejed felett a kérdõjeled nem érted miért nem vagy boldog
hiszen itt mindent lehet ide az anyád elõl is elrejtheted
a fejed felõl a kérdõjeled
és ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok
akkor azt mondd meg hogy miért mindig
a szimpatikusabb állatok a vesztesek
olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas
aki lukat üt a kanyonba mégis mindig újra próbálja
jobb lesz minden nekem elhiheted
leesik az állad kinyílik a szemed és észreveszed
a fejed felett a kérdõjeled
látod a fejed felett a kérdõjeled
a fejed felett van saját kérdõjeled
már átlátok rajtam de nem látok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni és nem érti meg
hogy ez nem így mûködik nem ilyen egyszerû
és folytatnám még tovább is van de félbeszakít
és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerû
hogy az már fáj mégis érdekes
láthatnám én is hát persze hogy láthatnád
csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen
felületes
mondd meg milyen legyek mikor egy rajzfilmben élek
együtt veled
és ott van a fejed felett a kérdõjeled neked is

Blabla

ugye azt hitted mindent kibír?órákig nézted hogy sír és nem kívántál
soha jóéjszakát neki és szidtad mert jókedvû volt akármit szólt
rosszat szólt más volt mint te
ezért meg kellett bûnhõdnie
azt mondom neked: beszélj szebben beszélj szebben hozzá!
beszélj szebben hozzá!

Dob+basszus

tükörbe néz és a képét lesi ahogy átalakulnak a vonásai
mikor a hajnali metrón tökegyedül önmagával szemben ül
és érzi a vesztét valaki figyeli a túloldalról beszélnek neki
de nem hall semmit õ már csak ilyen
csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben
magába beszél és kutyahúst kajál ha pénzt kap a kezébe telefonál
valami mindig kell mikor a szerelem leteszi a seggét a földreülteti
és úgy vágja taccsra ahogy senki nem teszi
és látja is õ csak észre nem veszi
hogy ennyit tud csak õ tudja milyen
mikor a dob meg a basszus zakatol a füleiben
megerõszakol ha nem vigyázol ha háttal állsz neki
és úgy tartja kedve akkor ugrik és addig mozog
míg el nem indul újra az hogy
umm-pá és a csávó kever
lenyugtatja majd a funksoulbrothercheckitoutnow
ó igen
csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben

Csak az kiabál aki fél

inkább a versed költsd és ne a rosszhíredet
a városban egyedül én vagyok veled és nézlek
ahogyan a sárban mászol és látom neked is csak
a fagolyók nõnek a szemeid helyén
és te se veszel észre mást csak ami elédtáncol és ordít
de csak az kiabál aki fél
te magadon nevess csendesebb legyél
az kiabál aki fél
játszom veled de az én nevem nem ér
lõdd ki magad figyeld a csendet hallgass
figyelj
mellébeszél aki mindent akar az a kis élet amit te szépnek hiszel
nekem annyit se ér mint a vécépapír kit érdekelne ha kitörne
valami háború a magam részérõl inkább a seggem félteném
hiszen a lelkem köszöni szépen jól van valami mély dolog fenekén
írja a versét
az elsõt
hogy a fejébe szólnak a hangok
meg a teste
ami olyan hogy egybõl rímel rá a lelke
és helyetted ordít hogy ne kiabálj
mert csak az kiabál aki fél
te magadon nevess csendesebb legyél
az kiabál aki fél
játszom veled de az én nevem nem ér
lõdd ki magad figyeld a csendet hallgass
és írjad a versed
de csak addig írjad amíg azt nem mondják
nem rossz de ezt már írtad
tudod az egyetlen út ami valahova vezet ez a hosszú vörös
amin éppen gyalogolok voltak idõk mikor azt éreztem
hogy ez az út lesz a vesztem és a végén belebukok
egyedül a téren álmodik a nyomor

pénzem az nincsen és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb mint a képeken
én élvezem

Mindenki függ

felébredtem kettõt láttam a tükörképemet a falhoz vágtam
fürdõt vettem fogat mostam vécén ültem gitároztam
és vártam
hétvégenként hatkor keltem a padlót mostam az ételt mertem
és eltanultam az összes dumád és láttam rajtad az egyenruhád
és vártam
rád vártam tudod mindenki függ valamitõl
mindenki függ valamitõl
tudod hogy mindenki függ
álmodj rólam ahogy én is rólad
álmodj rólamahogy én is rólad
álmodj rólam úgy ahogy én is
az érettségik a fehérblúzok a boroskólák a vodkadzsúzok
a kövér lányok kényeztettek sosem láttam náluk szebbet vártam
rád vártam hogy álmodj rólam ahogy én is rólad
álmodj rólam ahogy én is rólad
álmodj rólam úgy ahogy én is
mindenki függ valamitõl
mindenki függ valamitõl
tudod hogy mindenki függ

Zöldpardon

legalább azt mondd meg hogy hová menjünk
az ostobákkal mihez kezdjünk
a szupersztrádám a hiperkarma
ez a sorsom nekem is meg lett írva
aki írta az az égbõl nézi
ott az elsõ sorban ül és mégsem érti
csak bámul rám és az a legfõbb gondja hogy a
popcornjához miért nincs cola
azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni
süket füllel könnyebb úszni
de ha engem hallgatsz melléd úsznak
a füleid nélkül is visszahúznak
hát ez van csak azt nem tudni
hogy te mi a faszér jársz el szórakozni
ha alszol szinte egész végig
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik
és már olyan mindegy hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy hogy mit is gondolsz
és marhára nem baj ha sosem bírtak
akik azt se tudják hogyan hívnak
ez az egész ha mi épp úgy vesszük
ahogy mindenki más is itt velünk együtt
igazi pedig csak annak tûnik
akik igazak azok az ilyet el nem tûrik
ez a helyzet ez csak a lóvét nyeli
aki megengedheti mind megengedi
a világ az ilyen és itt vagy benne
hát mondd meg nekem mi értelme van
a táncnak ha nem a szex meg a drogok
ami igazán kell ez az a dolog
ami eltûntet mint a szamarat a ködben
és mellettem vagy de messze tõlem
aki számít azt te sosem látod
aki valamit is akar az a jóbarátod
aki megesküszik hogy jóbarát vagy
pedig többnek tart mint egy jóbarátnak
az a sumák fajta az sosem mondja
csak nevetgél hogy neki nincsen gondja
pedig elevenen eszi meg a penész érted
sokra képes aki szeret téged
és hiába mondod hogy sosem kérted
és hiába mondod hogy azt nem lehet
és te hiába látod hogy szép az élet
ha nem látja senki más cseszheted
vége.

r'n'r 2000

nem fáj hogy ugyanúgy fúj a szél
nem fáj hogy tietek még a tér
nem fáj én nem itt nõttem fel engem itt senki
nem ismer
mostantól nincs hozzám közöd
én nálad messzebrõl jövök
nem számit rólam mit hiszel
hidd el hogy sosem hittem el
téged viszlek magammal meglátod
jobb lesz azonnal rádnézek
a szemed véreres kiszúrlak kábítószeres
bújj elõ és elmondom mi van
sávonként állítom magam
ez bennem mindig fogható
bömböl az IQ-rádió
mindenütt jó de messze a legjobb

egyolytábanaanevemethallommindenhonnanmindenhonnanegyfolytábananevemethallommindenhonnan

Feketepéter

az aki táncol az nem te vagy te maga a tánc vagy
nem te járod téged járnak akit átkozol éppen az lesz a párod
feketepéter fogom a zsákot ha nem bírod el de megbírod ébren
maradok én is veled az élen fenn
tudom a dolgod tudod-e hol vagy?
jaj csak azt ne mondd nekem mert nem hiszem
hogy te nem gondoltál még arra sohasem hogy a gonosz
nem az aki kínoz odabenn
hanem?
aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz
akirõl végig azt képzelted hogy jót akar neked
de megijedni tõle nem mersz mert olyan vagy te is mint mindenki
a legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni akik csak úgy
minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy
ne félj
magadban olyankor magadra mutatsz és azt kérded tõlem hogy
"mér talán úgy nézek én ki mint aki fél?"
talán
de most egyet se félj különösen tõlünk ne
a rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket mert a jóhíreket hozni
csak a rossz utakról lehet akik az értelmét keresik mind élni felejtenek
ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod: csak úgy nem jutsz
pokolra ha magadtól odamész két szék közt a padlóra is csak akkor
nem kerülsz ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra
amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz
és azt mondod gonosz vagy tudod hogy nem vagy az
ezt mondják mások is te meg ha bebizonyítod nekik azt
hogy neked van igazad mégis akkor lettél gonosz
te is mint mindenki félni szeretsz leginkább és leginkább félni
leginkább félni szeretve fogsz most ne tegyél úgy mintha nem te lennél
aki nem te vagy mert az aki zsákbavarr nem te vagy te igen a zsák vagy
nem is látszol mégis látnak ahogy átkozod õket attól vagy álmos
feketepéter ide a zsákot te nem bírod el mi megbírjuk ébren
maradunk
fenn
az igazságot bárhol legyél a sarokban keresd õ már onnan figyel téged
és ha eljön a te idõd feláll kezet nyújt köszön majd és rájössz akkor arra
hogy bármire rájönni valójában semmi
és fogást sem talál majd rajtad úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak
akinek a másén kívül nem kell senki kerüld és titokban bámészkodónak nevezd
te is mint mindenki azzá akarsz válni akivé nem lehetsz
az erõ ide nem elég ide az erõnek az erejét kell most hogy megkeresd
keress magad mellé jeleket ne félj betalál majd mindegyik
amelyik meg nem attól meg a szabály erõsödik
a szabály hogy az ember magáról beszél magával ha beszél
bárki nevét mondja bárki szemébe

Sosem voltunk senkik

sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk virággal vártak
és mondták hogy gyõztünk de csak a lesütött szemüket a földre szegezett
tekintetüket lestük és láttuk nem akad senki köztük egy olyan
aki komolyan merné venni hogy a vérébe van amit a szemével lát
valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen
akibe biztos hogy nem fog beleszeretni pedig a vérébe van
tudja õ is
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegem mindenhol idegen de bárhová teszem
sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen
a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van
és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt
nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok
ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek
hagyjátok sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk