- Na jól van, sziasztok!- állt fel Hil, és elköszönt a társaságtól. Elindult a klubhelység felé, hogy átöltözzön. Végigment vagy öt folyosón, és mikor éppen mondta volna a jelszót, egy kéz gyengéden megfogta a csuklóját.

- Hová mész?- hallotta a lány Lucius mély hangját.

- Csak egy pulóvert szeretnék felvenni…- mosolygott Hil, és átkarolta a fiú vállát.

- Oké, akkor siess!- a fiú elengedte Hilt, s az utóbbi nyúlsebességgel rohant be a pulóvere miatt. Magára kapta, megigazította kócos tincseit, majd visszatért szerelméhez.

- Hová menjünk?- kérdezte a fiú roppant lovagiasan, s karjával védelmezőn átölelte szerelme derekát.

- Nekem mindegy…

- Tópart?- Lucius ujjai a kósza tincseket igazították ki a lány homlokából, majd gyengéden végigsiklottak Hil arcán.

- Az jó lesz…- Hil belekarolt a fiúba, és így sétáltak keresztül az egész kastélyon. Mindenki megfordult utánuk, de érdekes módon ez se Malfoyt, se Hilt nem izgatta. Mikor már kint ültek a deres füvön a szomorúfűz alatt, melynek ágai a tó ezüstös tükrét zavarták fel, Hil ezt suttogta a fiú fülébe:

- Köszönöm a tegnap estét…

- Nagyon szívesen…- Lucius belenézett a nagy, zöldes szemekbe, és gyengéden megcsókolta annak tulajdonosát. Hil keze gyengéden simított végig a fiú arcán, karján és nyakán.

- Úristen, Malfoy, mit csinálsz?!- Pethra Parkinson hisztérikus sikítozása szakította szét a romantikus idill csendjét.

- Miért? Mi baj van abban, hogy a barátnőmmel csókolózok?
- KNOWLES?! A BARÁTNŐD????- Pethrának leesett az álla.

- Baj az?- vonta meg a vállát a fiú.- Százmilliószor inkább ő, mint te…

- Jól vagy, kedvesem?- Pethra lassan közelített a pár felé, és letérdelt Malfoy elé. Kecses kezével végigsimított a fiú arcán.- Jól vagy?

- HEYYAH!- kiáltott fel Hil, és ellökte Pethra simogató kezét.- El a kezekkel a pasimtól, te lot.yó!

- Azért válogasd meg a szavaidat, maca, hogy hogy beszélsz velem!- csattant fel Pethra. A két lány egymással szemben állt. Pálcát rántottak. Pethra hirtelen megelégelte az álldogálást, és elkiáltotta magát:

- Lacarnum Inflamare!- pálcájából fényes tűzcsík indított támadást Hil talárja felé, s a griffendéles lány nem tudta kihárítani az átkot. Az anyag lángra kapott, de a lány egy mozdulattal eloltotta. Zöld szemében a gyűlölet és a megaláztatás vörös szikrái gyúltak.

- Everti static!- Pethra kezéből kiröppent a pálca, de a lány gyorsan utánakapott.

- Crucio!- mondta a lány kaján vigyorral az arcán. A piros csík szélsebesen száguldott a tehetetlen griffendéles felé.

- Na ebből elég…- morogta Lucius, s Hil elé állt.- Protego!- a pajzsbűbáj hatott, s a crucio lepattant a láthatalan félgömbről. Pethra éppen időben vetődött ki előle, s az átok csak egy fenyőfát talált el, amely fájdalmes roppanást hallatott. Malfoy intett, s a pajzsbűbáj semmivé foszlott. Pethra odasántikált a pároshoz, s ezzel azt érte el, hogy maradandó halláskárosulást szenvedett.

- Mit képzelsz magadról Parkinson?! Neked mi közöd hozzá, hogy kit szeretek, és kit csókolom meg vasárnap reggel?! Semmi az égvilágon! Csak azt hiszed magadról, hogy imádlak, és talán valamikor járni fogok veled, de nagyon rosszul gondolod! Soha nem fog neked összejönni ez velem! És most rohadt gyorsan tűnj el, azt ajánlom, különben….

- Jó… Jól van, megyek már!- Pethra úgy futott el, mintha ágyúból lőtték volna ki.

- Ne húzd fel magad, drágám…- ölelte át Hil a dühödt fiút.

- Elegem van ezekből a kis ványadt hülyékből…- morogta a fiú kipirult arccal.

- Nyugodj meg…- Hil vékony karjaival átölelte a fiú nyakát, és megcsókolta. Érezte, ahogy nyelvük összeér, és vágyakozó táncba kezd. Lucius végigsimított a lány hátán, és két oldalról gyengéden megfogta a lány csípőjét.

- Nyugodt vagyok…- suttogta Lucius, és ujjaival finoman kibújtatta a vékony fehérarany láncot a lány kék pulóvere alól.- Látom, még megvan…

- Örökké hordani fogom…- Hil szerényen elmosolyodott, és odabújt a fiúhoz.

- Édes vagy…- Lucius végighúzta kézfejét a lány hátán.

- Fázom…

- Akkor menjünk sétálni.- Lucius felsegítette a lányt, és megfogta a kezét. Ujjaik egymásba gabalyodtak. Elindultak a hátsó kertbe. Hil mosolygott, a napfény megvilágította arcát. Lucius is mosolygott, s nem tudott ellenálni a lánynak. A kertben megálltak egy illatozó cédrusfa alatt, melynek levelei a mélybarna árnyalataiban pompáztak. Hil nekidőlt a fának, s hagyta, hogy a fiú megcsókolja. Sokáig álltak így, a cédrusfa rejtekében…

*