*
Hil, szombat lévén, később kelt fel. Az óra 11-et mutatott, mikor a lány kinyitotta a szemét. A párkányon egy kis bagoly ült.
- Áh szia csibikém! Te azt hiszem Wichtory Kryss madárkája vagy, nemigaz?- Hil megsimogatta a madár tollas fejét, s az egy levelet ejtett a kezébe.- Köszi szépen!- kiáltotta Hil az elröppenő madár után, majd kinyitotta a levelet.
" Szia Hilary!
Arra szeretnélek kérni, kérlek szépen találkozzunk este 10-kor a szükség szobája előtt, mert beszélni szeretnék veled. Remélem eljössz.
                                        Wichtory"
- Hm... Mit akar nekem elmondani?- gondolkodott Hil.- Nem baj, elmegyek.- azzal elrakta a papírt, és felöltözött. Levonszolta magát a nagyterembe, és félkómásan leült Sirius mellé.
- Jó reggelt csillagom...- mondta a fiú, aki szintén a kóma kórral küzdött.
- Mikor keltél?- kérdezte Hil, és töltött magának egy csésze kávét.
- Hétkor...
- Uramatyám...- Hil nagyot kortyolt a bögréből, s mivel Sirius vállán nyugtatta a fejét, ennek az lett a következménye, hogy a pólója kávétengerben úszott.
- Jaj, azt sem tudom, mit fogok csinálni ma... Pedig szombat van...- dörzsölte meg a szemét James.
- A házikkal hogy álltok?- kérdezte Hil.
- Azok megvannak... Lemegyünk Roxmortsba?- vetette fel Sirius.
- Felőlem...- mondta James.
- Jössz Hil?
- Persze!- mosolyodott el Hil, mivel tudta, hogy Lucius is megy a barátaival.- Megyünk?
- Mehetünk.- állt fel James, s a két fiú és Hil kisétált a nagyteremből, ki az udvarra, át az udvaron, ki a kapun, át a dombon, be Roxmortsba.
- Huhh, de régen voltam itt...- mondta Hil.- Hová?
- Zonko?- vetette fel Sirius.
- Ne már!- nyafogott James.
- Mondjuk nincs nálam pénz...- biggyesztette le az ajkát Sirius.- Akkor elmegyünk sétálni a szellemszállás felé?
- Menjünk!- kapott az ötleten Hil, s a két fiúba karolva elindult a kinézett úticél felé.
- Ojjojj...- nyögte James.
- Mi a...?- fordult Hil a fiú mutatási iránya felé, de gyorsan elkapta a tekintetét. Lucius Malfoy éppen csak egy 10 méterre jött tőlük baráti taársasága körében.
- Kicsit tempózzunk jó?! Nem akarom hallani a meccsel kapcsolatos cseszegetéseket...- morogta Sirius, és gyorsabban kezdett el lépkedni.
- Nicsak, menekültök?- hallotta Hil a fiú hangját.
- Ku.ss Malfoy...- kiabált hátra James,
- Könyörgök, James ne!- kezdett el Hil rimánkodni, hogy csak James hallja.
- Félsz Potter?- Malfoyék csapata megállt. A James-Hil-Sirius trió megfordult, és farkasszemet nézett a bandával.
- Csak szeretnéd!- vetette oda neki James.
- Haver, ebbe ne menj bele...- suttogta Sirius.
- Ó, a bátor legjob barát megvédi Pottyt!- vigyorgott Malfoy kajánul.
- Mi lenne, ha befognád azt az ólajtó méretű pofádat, Malfoy?- kiabálta el magát Sirius.
- Jézusom, Knowles, kikkel barátkozol te?- kérdezte Malfoy arcátlanul.
-  Na jó, ha megengeded, fojtatnám a sétámat a legjobb haverommal, és a legjobb lányhaverommal, Malfoy!- köpött egyet Sirius, majd elindult. Hil és James követte.
- Mi a ragyafejű durrfarkú szurcsók volt ez?!- szögezte a kérdést a fiúknak Hil.
- Mi lett volna? Egy kis vita...- mondta James, s eközben megérkeztek a szellemszálláshoz.
- Tényleg, hol van Remus?- bukott ki a kérdés Hilből.
- Nem tudom, rossz passzban van. Holnap holdtölte, és ma nem szabad kikelnie az ágyból...- húzta el a száját Sirius.
- Szegény srác...- csóválta a fejét Hil.
- Holnap nehéz napunk lesz... Jövünk vele, mert muszály...- mondta James.
- Jöjjek én is?
- TE? ANIMÁGUS?- tátotta el a száját Sirius.
- Aha!- vigyorodott el Hil.- A nyárontanultam.- a lány behunyta a szemét, és a következő pillanatban egy fehértigris állt ott, ahol egy perccel ezelőtt még Hil.
- Azta kisanyám...- tátotta még mindig a száját Sirius.- Gyorsan tanulsz...
- Merci!- mosolygott Hil immár ember alakban. Sokáig kint voltak a szélben a szállás előtt, majd ebédkor visszaindultak a kastély felé.
- Hát te hol voltál?- kérdezte Lily 5 óra körül Hiltől, amikor a klubhelységben üldögéltek.
- Jamesszel meg Siriusszal voltam a szellemszállásnál.- Lily elfintorodott.
- Hallod, megválogathatnád, hogy kikkel barátkozol...
- Lilykém, attól mert te utálod őket, nagyon nagy arcok, és jófejek...
- Szerintem túl nagy arcok...- fintorgott tovább Lily.
- Nem nyitok vitát...- mosolyodott el a lány, majd egy puszit nyomott barátnője arcára.
- Kész van a leckéd?
- Öhh... Jut eszembe, számmisztikából még van egy csomó feladatom!- Hil gyorsan felrohant a cuccaiért, és leült az asztalhoz. Mikor a feje már tele volt omegákkal, deltákkal és rókkal, este fél tízkor, elindult a szükség szobája felé.
- Hát te hová mész?- kiáltott utána Lily.
- Találkozom Kryssel!- mondta Hil, s elfutott a szoba irányába. Odabent a klubhelységben a vörös lány elmosolyodott, és sóhajtott egyet. Wic ugyanis beavatta Lilyt a részletekbe. Mikor Hil odaért, még senki sem volt ott, így hát bement. Nagy megelepetésére a szoba teljesen ugyanolyan volt, mint mikor a korrepetáláson volt bent.
- Különös...- suttogta, majd a kandalló lángjait kezdte el bámulni. Pontban tízkor nyílt az ajtó, és belépett rajta...
- MALFOY?!
- Szervusz Knowles...
- De... Nekem itt most... Wictoryval van találkozóm! Mi...? Ezt nem értem...
- Imádom, mikor értetlen vagy... Én jöttem el Wic helyett. Ő ugyanis nem ért rá...
- Na mit akart nekem mondani?- kérdezte Hil.
- Semmit...- felelte meglepő egyszerűséggel Lucius.
- Akkor meg...?
- Hogy miért? Nos hát... Tudod, amit írtam neked átváltoztatástan-órán...- Hil szíve sebesen kalapálni kezdett.
- " Mondd, hogy azért! Mondd, kérlek!"- gondolta magában.
- Nos azért, mert én azt... Én azt... Szóval én azt komolyan gondoltam...
- Ez... Ez jól esett...- mondta Hil egy kicsit esetlenül-dinkán.
- És? Neked nincsen mondanivalód?- kérdezte a fiú titkozatosan.
- De... De van...
- Akkor kérlek mondd el...
- Az a baj, hogy nem tudom szavakba önteni...- csóválta a fejét a lány.
- Kár...- Lucius szomorúan biggyesztette le az ajkát.
- De meg tudom mutatni...- Hil ezeket a szavakat úgy mondta ki, mint egy hipnotizált elmebeteg.
- Pompás! Na akkor mutasd meg!- Lucius felélénkült. Hil megrázta a fejét, és megtapogatta az ajkait.
- " Most meg kell csókolnom... ÚRISTEN!"- gondolta magában, aztán vett egy nagy levegőt, és feltérdelt a kanapéra. Elkezdett mászni a fiú felé, aki egyre jobban dőlt hátra. Arcuk már szembenézett egymáséval- Lucius felfelé nézett, míg a lány lefelé. Hil nem gondolkodott, hanem cselekedett azonnal. Iszonyatos tempóban kapta le a fiút, és azn vette magát észre, hogy nem tud -és nem is akar- elszakadni a szőke sráctól. Lucius karjai gyengéden átfonták a derekát, és magához húzták őt. Hil elengedte a fiú ajkait, és azt érezte, hogy mértéktelen boldogság árasztja el a lelkét.
- Na... Ez az...- mondta retekvörös arccal.
- Ezen most mit pirulsz? Pontosan ezt érzem én is...- mondta Lucius.
- Komolyan?- Hil szemében az öröm könnyei csillogtak.
- Száz százalékig...
- Biztos?
- Szeretlek, Hilary! Ezt mostmár így megérted?
- Hogyne...- mosolygott Hil boldogan, és átölelte a fiú nyakát.- Tudod, milyen régóta várok erre a mozdulatra?
- Régóta...?- suttogta Lucius a lány fülébe, és egy kicsit eltartotta magától, hogy láthassa az arcát. Gyengéden megcsókolta, és átölelte a derekát. Sokáig ültek így, egymás ölében, csókban összeforrva. Végül elengedték egymást, és Hil adott még egy puszit a fiú arcára.
- Hil... Öhh... Hogy is mondjam... Járnál velem?- kérdezte a fiú.
- Nagyon szívesen...- Hil szíve hevesen vert, s a fiú csókjától a hetedik mennyországban érezte magát.- Mondhatjuk úgy is: igen...
- Jaj, drágám...- Lucius szorosan megölelte a lányt, és beszívta finom pézsmaillatát. Hil ugyanígy tett. Kitudja még, hány órát töltöttek el egymás társaságábana szükség szobájában, s Hil másnap arra ébredt a lányhálóban, hogy életében először igazán boldog, és igazán szerelmes
*