" Holló erről mit sem tudott. Egyébként meg, úgyse ment volna el egy ilyen tüctücös helyre. Az asztalánál üldögélt, és rajzolt. Ki hitte volna… Soledad még mindig nem tűnt fel, hiába hívta. A papírja mellett ott volt discmanje, maximumra hangosítva. Így, a Children of Bodom zenéje halkan kiszűrődött a pici fülhallgatókból, nyugtatva Natit. Most éppen kedvenc musicalje szereplőjét, az Operaház Fantomját ábrázolta. Ceruzája sebesen szaladt a papíron. Az arcot több év alatt profi szinten tudta megrajzolni pillanatok alatt. Viszont most el-elmerengett rajzolás közben. Ilyenkor megrázta a fejét, és tovább húzogatta a ceruzáját. Mikor késznek titulálta a képet, aláfirkantotta, hogy Raven, és elővett egy újabb lapot. Gondolkodott, majd mint a japán rajzfilmekben, egy kis lámpa jelent meg a feje felett. Lerajzolta a fiú oly jól kiismert arcvonásait, ajkait, szemeit, haját. Testére egy laza, barna kordfelsőt és egy szürke farmert rajzolt. Sokat finomított még a rajzon, árnyékolt, kidolgozott, majd előkapta színeseit, és lágy mozdulatokkal élénkíteni kezdte a képet. Nem hallotta, hogy kopognak. Miért hallotta volna…? Rajzolás közben megszűnt körülötte a világ, legyen bárhol. Most is ez történt. "
( That's the way it goes ) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Irisnek cseszett-bazi-rohatt-orbitális méretű szeretettel. Köszönök mindent neked is. 
