Stacey megvárta, amíg Iri elhagyja a helységet, majd fogott egy párnát, és belesikított.
- Hahó!- hallott egy ismerős hangot.
- Mit keresel itt, Krum?- kérdezte a lány sírós hangon.
- Szióka...- ült le a fiú vidoran a letört lány mellé.
- Jó neked, hogy ilyen vidám vagy...
- Aaron?
- Hát már te is tudod?- fakadt ki a fekete szépség.- Exme...
- Felesleges...- fogta meg Viktor a lány csuklóját, és egy mosollyal próbálta felvidítani a lányt.- Egyébként annyian féltékenyek az ürgére, és nem értenek téged...
- Miért? Ha én őt szeretem, akkor őt szeretem!- püfölte a lány az öklével az ágyat.
- Stacey! Arra gondolnak, hogy egy lehetetlen szerelem helyett miért nem őket választod...
- MERT RONDÁK, NEM ÉRTIK MEG?!- fakadt ki keservesen a lány.
- Tudom, tudom, de ha Aaronra vágysz, akkor jobb ha lemondasz róla, mert nagyon szereti Melchyt...
- Köszi jó fej vagy...- fújta ki az orrát a lány.
- Ne haragudj, Soul, de ez van...
- Tudom, de nem kell a szememre hányni...- mosolygott félszegen Stacey, majd a fiú szemébe nézett.- És te? Hogy állsz a csajszikkal?
- Höhh.... Sajnos mennem kell...- vakarta meg a füle tövét a fiú, és felállt.
- Értem, semmi közöm hozzá...- mosolygott Stacey.- Nem baj... Úgyis kell mennem démontanra...
- Na szia!- köszönt el Viktor és kilépkedett a szobából. Stacey felállt, és megfésülte a haját. Lófarokba fogta, bepakolta a cuccait, és elindult a folyóparta, ahol a mai napi démontant tartották.
*